TÉRDEMELÉS ÁLLVA
„Amikor elkezdtem, meglepődtem, mennyire ingadozik az egyensúlyom reggelente. Nem akartam tornatermi feladatot csinálni belőle: megálltam a konyhapult mellett, a bögrém ott gőzölgött mellettem, és csak finoman, komótosan megemeltem az egyik térdemet. Nem siettem sehova. Pár nap múlva már sokkal magabiztosabban léptem a lépcsőn is lefelé.”
LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE
Nem kell bonyolítani. Három tiszta, nyugodt szakaszra osztom a mozdulatot.
KIINDULÓ HELYZET
Kényelmes, stabil terpeszben állok a padlón. A hátam egyenes, a vállaimat leengedem. Ha bizonytalannak érzem az egyensúlyomat, a kezem a konyhapultra vagy székre teszem.
A MOZGÁS
Kilégzés közben, lassan megemelem az egyik térdemet nagyjából csípőmagasságig. Nem rángatom, a törzsemet stabilan tartom, a tekintetem előre néz.
VISSZATÉRÉS
Ugyanolyan lassú, nyugodt ütemben engedem vissza a talpamat a talajra, mielőtt a másik lábammal is megismételném.
AZ ÉN RITMUSOM
AMIRE FIGYELEK
AMIT KERÜLÖK
Túl gyors mozgás
A hirtelen rántás kibillenti az egyensúlyt és feleslegesen megterheli a derekat.
Túl nagy mozgástartomány
Nem kell a mellkasig húzni a térdet; a kényelmes vízszintes magasság teljesen elegendő.
Instabil testhelyzet
Csúszós zokniban vagy instabil szőnyegen sosem állok neki.
EGYSZERŰBBEN
Egy stabil étkezőszék támlájába kapaszkodom két kézzel, és csupán néhány centiméterre emelem fel a sarkamat vagy a térdemet a padlóról.
KICSIT NEHEZEBBEN
A legfelső ponton megtartom a térdemet két másodpercig mozdulatlanul, miközben a kezeimet a csípőmön tartom támasz nélkül.
EZ IS A NAP RÉSZE.
Nem kell soknak lennie. A rendszeresség számomra fontosabb lett, mint az, hogy mindent egyszerre csináljak.