NEM VAGYOK SPORTOLÓ.
Csak szerettem volna újra több mozgást vinni a hétköznapokba.
Világéletemben szerettem a könyveket, a csendes délutánokat a könyvtárszobában és a terasz gondozását. Nem voltam élsportoló, nem jártam fitnesztermekbe, és hatvan felett sem vágytam arra, hogy maratont fussak vagy súlyokat emelgessek.
Egy napon azonban észrevettem, hogy a fotelből való felállás egyre nehezebb, a reggeli cipőfűzésnél merev a derekam, és a lépcsőn lefelé menve óvatosabban kapaszkodom a korlátba. Rájöttem, hogy ha nem teszek valamit, a világom lassan beszűkül.
„A reggeli kávé illata, a friss levegő az ablakban, egy jó regény és egy könnyed séta a naplementében: nekem ezek jelentik a jó életet. A mozgás nem elvárás lett, hanem ezen örömök megőrzésének eszköze.”
A lassú reggeleket egy csésze feketével, a kerti fák susogását, a csendes estéket és a kiszámítható, békés napi rutinokat.
Nincs izzadság vagy kimerülés. Minden mozdulatot lassan, odafigyeléssel és a határok tiszteletben tartásával végzek.
Megmutatni, hogy a mozgás nem fiatalok vagy élsportolók kiváltsága. Bármelyik nap el lehet kezdeni egyetlen szék és egy fal segítségével.