SAROKEMELÉS
„Évekig észre sem vettem, mennyire ellustult a bokám a kényelmes bőrcipőkben. Amikor először lábujjhegyre álltam a nappaliban, szinte remegtek a lábujjaim. Nem siettettem semmit: napról napra csak néhányszor finoman felgördültem a talpamon. Ma már a délutáni kerti séta közben is sokkal könnyedebbnek érzem a lépteimet.”
LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE
Nem kell bonyolítani. Három tiszta, nyugodt szakaszra osztom a mozdulatot.
KIINDULÓ HELYZET
Párhuzamos lábfejekkel, csípőszélességben megállok a padlón. A kezeimet kényelmesen a fal vagy ajtófélfa mellett tartom biztonsági támaszként.
A MOZGÁS
Egyenletesen a lábujjak tövére terhelve felemelem mindkét sarkamat a magasba, mintha a felső polcot szeretném elérni a könyvtárszobában.
VISSZATÉRÉS
Finoman, fékezve engedem le a sarkaimat egészen a talajig, vigyázva, hogy ne csapódjon le a lábam.
AZ ÉN RITMUSOM
AMIRE FIGYELEK
AMIT KERÜLÖK
Túl gyors mozgás
A rugózás és pattogás fárasztja a vádlit, és nem építi az egyensúlyt.
Túl nagy mozgástartomány
Nem kell természetellenesen magasra feszíteni a lábfejet.
Instabil testhelyzet
Túl puha szőnyegen a boka könnyen meginoghat.
EGYSZERŰBBEN
Széken ülve végzem: a talpaim a padlón vannak, és csak a sarkaimat emelem meg fokozatosan.
KICSIT NEHEZEBBEN
A felső helyzetben 3 másodpercig megállok, majd kezek nélkül, szabadon egyensúlyozva engedem le magam.
EZ IS A NAP RÉSZE.
Nem kell soknak lennie. A rendszeresség számomra fontosabb lett, mint az, hogy mindent egyszerre csináljak.