SZÉKRE ÜLÉS ÉS FELÁLLÁS
„Régebben, ha elfáradtam egy könyv olvasása közben, szinte beledőltem a fotelbe, felálláskor pedig a karfába kapaszkodva toltam fel magam. Elhatároztam, hogy a nappali masszív fa székét használva visszatanulom a tiszta felállást. A combom és a csípőm lassan újra megszokta az erőkifejtést, lendület nélkül.”
LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE
Nem kell bonyolítani. Három tiszta, nyugodt szakaszra osztom a mozdulatot.
KIINDULÓ HELYZET
Egy stabil étkezőszék előtt állok háttal, a sarkaim nagyjából 10-15 centire a szék lábaitól. Mellkasom nyitott.
A MOZGÁS
A csípőmet hátra tolva, egyenes háttal lassan leereszkedem az ülőlap felé, karjaimat előrenyújtva ellensúlyként.
VISSZATÉRÉS
Amikor a székhez érek, nem süppedek bele: a teljes talpammal elnyomva magam, egyenletesen felemelkedem.
AZ ÉN RITMUSOM
AMIRE FIGYELEK
AMIT KERÜLÖK
Túl gyors mozgás
A lendületből felpattanás és a lezuhanás elrontja a gyakorlat lényegét.
Túl nagy mozgástartomány
Nem kell mély guggolásba menni; a szabvány szék magassága pontosan megfelelő.
Instabil testhelyzet
Gurulós vagy könnyű műanyag széket tilos használni.
EGYSZERŰBBEN
Egy vastag párnát teszek a székre, így magasabb ülésről kell csak felállnom, és a kezemmel finoman támaszkodhatok a combomra.
KICSIT NEHEZEBBEN
Amikor leérek a székhez, csak érintem a nadrágommal a fát, de nem ülök le teljesen, hanem azonnal visszatérek állásba.
EZ IS A NAP RÉSZE.
Nem kell soknak lennie. A rendszeresség számomra fontosabb lett, mint az, hogy mindent egyszerre csináljak.