OLDALSÓ LÁBEMELÉS
„A séta közbeni stabilitás nagyrészt a csípő oldalán lévő kis izmoktól függ. Sokan elfelejtik őket, én is így voltam vele. Amikor a szék mellett állva először emeltem oldalra a lábamat, éreztem, milyen ritkán használtam ezt a mozdulatot. Néhány hét után a lépteim határozottabbá és egyenesebbé váltak az utcán.”
LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE
Nem kell bonyolítani. Három tiszta, nyugodt szakaszra osztom a mozdulatot.
KIINDULÓ HELYZET
Egyenesen állok, jobb kezemmel egy masszív szék támlájára támaszkodva. Testsúlyomat a belső lábamra helyezem.
A MOZGÁS
A külső lábamat lassan oldalra emelem, a lábujjakat előre nézve tartom, nem fordítom kifelé a lábfejet.
VISSZATÉRÉS
Fékezve leengedem a lábamat a kiinduló helyzetbe, majd a szériák után megfordulok a másik oldalra.
AZ ÉN RITMUSOM
AMIRE FIGYELEK
AMIT KERÜLÖK
Túl gyors mozgás
A lendületből végzett rúgás megterheli a derekat és a medencét.
Túl nagy mozgástartomány
Nem spárgázni akarok; egy 25-30 fokos szög bőségesen elegendő.
Instabil testhelyzet
Támasz nélkül, billegve nem csinálom; a biztonság az első.
EGYSZERŰBBEN
Csak oldalra csúsztatom a lábujjamat a padlón anélkül, hogy felemelném a levegőbe.
KICSIT NEHEZEBBEN
A támasztó kezemet csak ujjbeggyel érintem a székhez, fokozva az egyensúlyozást.
EZ IS A NAP RÉSZE.
Nem kell soknak lennie. A rendszeresség számomra fontosabb lett, mint az, hogy mindent egyszerre csináljak.