FALI FEKVŐTÁMASZ
„A hagyományos talajon végzett fekvőtámasz rég nem vonzott; feleslegesen nyomta a csuklómat és kényelmetlen volt felkelni a szőnyegről. Egy nap a folyosó üres falánál állva próbáltam ki ezt az egyszerűbb formát. Meglepett, hogy pontosan azt az erőt és tartást adja a karjaimnak és a mellkasomnak, amire szükségem van, anélkül hogy terhelné az ízületeimet.”
LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE
Nem kell bonyolítani. Három tiszta, nyugodt szakaszra osztom a mozdulatot.
KIINDULÓ HELYZET
Nagyjából egy karhossznyira megállok a faltól. A tenyereimet vállmagasságban és vállszélességben a falra simítom.
A MOZGÁS
A könyökömet behajlítva lassan közelítem a mellkasomat a falhoz. A testemet végig egyenes vonalban tartom, nem török meg a deréknál.
VISSZATÉRÉS
A tenyerek egyenletes erejével visszatolom magam a kiinduló helyzetbe anélkül, hogy a könyökömet teljesen merevre csapnám.
AZ ÉN RITMUSOM
AMIRE FIGYELEK
AMIT KERÜLÖK
Túl gyors mozgás
A falnak csapódás veszélyes és megterheli a csuklót.
Túl nagy mozgástartomány
Nem kell az orrommal megérinteni a tapétát, elég egy kényelmes hajlítás.
Instabil testhelyzet
Csúszós zokni helyett tapadó cipőben vagy mezítláb állok oda.
EGYSZERŰBBEN
Közelebb lépek a falhoz, így kisebb szögben dőlök, és kevesebb súly nehezedik a karjaimra.
KICSIT NEHEZEBBEN
Fél lépéssel hátrébb állok a faltól, vagy a leereszkedett helyzetben tartom a testem 2 másodpercig.
EZ IS A NAP RÉSZE.
Nem kell soknak lennie. A rendszeresség számomra fontosabb lett, mint az, hogy mindent egyszerre csináljak.