EGYENSÚLYOZÁS EGY LÁBON
„A botlás vagy a bizonytalan lépés az, amitől a legtöbb korombeli tart. Rájöttem, hogy az egyensúly nem egy adottság, amit egyszer s mindenkorra elveszítünk, hanem egy képesség, amit minden egyes nap lehet ébresztgetni. Egyik kezem az asztalon pihen, és egyszerűen csak megtanulom érzékelni a talaj fogását a lábujjaimmal.”
LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE
Nem kell bonyolítani. Három tiszta, nyugodt szakaszra osztom a mozdulatot.
KIINDULÓ HELYZET
Egy erős asztal vagy konyhapult mellett állok oldalvást. Egyik tenyerem laza biztonsági kapcsolatban van a felülettel.
A MOZGÁS
Testsúlyomat a belső lábamra helyezve a külső lábamat felemelem pár centire a padlóról. Tekintetemet egy fix pontra szegezem a falon.
VISSZATÉRÉS
10-15 másodperc után nyugodtan visszateszem a lábamat, fellélegzem, majd felkészülök a másik oldalra.
AZ ÉN RITMUSOM
AMIRE FIGYELEK
AMIT KERÜLÖK
Túl gyors mozgás
A kapkodva lábra állás veszélyes billegést okoz.
Túl nagy mozgástartomány
Nem kell magasra húzni a felvett lábat; elég, ha a talp elhagyja a földet.
Instabil testhelyzet
Tilos támasz nélküli nyílt térben elkezdeni a tanulást.
EGYSZERŰBBEN
A felemelt lábujjaim hegyét a földön hagyom, így csak a súly 90%-a van az álló lábon.
KICSIT NEHEZEBBEN
A támaszkodó kezem ujjait lassan elemelem a bútorról 1 centiméterre, de készenlétben tartom.
EZ IS A NAP RÉSZE.
Nem kell soknak lennie. A rendszeresség számomra fontosabb lett, mint az, hogy mindent egyszerre csináljak.